'en' címke archívuma.
Kissé félrevezető a cím. Nem, nem kapok semmit a UPS-től, de várok egy új bankkártyát már 5 napja az OTP-től. Nem akar megjönni. Így csak az összehasonlítás kedvéért…
A UPS 24 óra alatt kiszállít szinte bármit a világ bármely részére. Legyen az élő homár vagy egy kakukkos óra (Hogyan csinálják – Discovery chanel).
Az OTP-től átkértem az újonnan elkészült bankkártyámat a számlavezető szegedi fiókból, a lakóhelyhez legközelebbi budapesti fiókba. Ez történt hétfőn reggel. Gépen rögzítették az eseményt, majd kérte az ügyintéző, hogy érdeklődjek pénteken. Tudvalevő, hogy a régi kártya a hónap végével lejár, így hétfőtől már azzal sem pénzt felvenni nem lehet, sem fizetni.
Ma bementem a fiókba, bankkártya sehol, de még csak azt sem tudják megmondani, hogy mikor lesz…
Mi tart vajon 5 napba? Milyen utat tesz meg a kártya ennyi idő alatt? Az OTP belső postája milyen kézbesítési időkkel dolgozik?
A dologhoz hozzátartozik, hogy az OTP a mai napig nem értesített arról, hogy kész az új kártyám. Ezt vajon mikor szándékoznak megtenni?
A Budai Polgár április 30-i számában megjelent egy cikk, mely azt taglalta, hogy a II. ker-i önkormányzat miylen pontokban utasítja el a fonódó villamoshálózat projektet. Természetesen, mint azt már megszokhattuk a kerületi önkormányzat lapjától erősen fényezősre sikeredett a cikk.
Vettem a fáradságot és végignéztem a kifogásokat, illetve rajzoltam is egy térképet, amelyen a kifogásolt véltoztatásokat jelöltem is.
Fonódó nagyobb térképen való megjelenítése
Mivel a Budai Polgár online kiadásában nem találtam meg a cikket, így a legfontosabb táblázatot szkenneltem.
És akkor a megjegyzéseim:
A megszűnő kétszáz parkolóhely tényleg soknak tűnik, és valóban úgy lenne ildomos, hogy Vizivárosban alakítsanak ki újakat. Azonban én nem tartom ördögtől valónak, hogy a pár száz méterrel arréb lévő rózsadombi szerpentinen álljanak meg az autók. Nincs itt azért akkora távolság, hogy ne lehessen lesétálni.
A megszűnő forgalmi sávval, az Árpád fejedelem útján nehéz mit kezdeni, főleg, hogy nem tudom pontosan mettől szűnne meg. Itt ugye egy szakaszon fut egy buszsáv is. Ha ide telepítenék a villamospályát, akkor arra a buszokat is nyugodtan rá lehetne engedni, sőt még a taxit is, stb. Ennek megfelelően nem lenne szükség egyetlen sáv megszüntetésére sem. Amúgy itt nehezen tudom elképzelni, hogy szűkül az út. Így is nagy a forgalom. Figyelembe kell venni, hogy terveznek egy lehajtót is rakpartra, ami nyilván visz el autókat az Árpád fejedelem útról.
Az Üstökös utca egyirányúsításával nem értem mi a baja a kerületnek. A térképen is látszik, hogy az a kerülő, amit tenniük kell az autósoknak egyáltalán nem egterhelő, főleg autóban ülve. Ellentétben azzal, amit a lap állít, és az önkormányzat kifogásol.
Egyetértek azzal, hogy az új rakparti lejáró jobb helyen lenne a Szépvölgyi útnál. Egyzserűbb kialakítani, bár itt a HÉV biztosan megnehezíti a helyzetet. Az Üstökös u-i lejáró nagyon közeli lenne a Margit-hídnál lévő lejáróhoz. Nem is értem ez az ötlet hogyan merülhetett fel.
A Komjádi u.-Kavics u. között egyirányúsítanák a Frankel Leót. Ez olyan pici szakasz, hogy durva. Valószínűleg forgalomtechnikai okai vannak, és gondolom, hogy az az indoklás, ami a táblázatban van helytálló. Nagyon sok tolató autó fog itt megjelenni:)
Összeségében nem értem az izmozást. Én nem látok olyan nagy borzalmakat ebben a tervben, persze én nem vagyok szakember.
Egyszer régen, nagyon régen voltak az állami gyárak, üzemek. Többsége fenntartott bölcsit, ovit, volt olyan, amelyik iskolát is. Nem is volt hiány ezekben az időkben. Minden gyerek mehetett anyuci gyárának bölcsijébe, szépen vigyáztak is rá. Sok mindent persze nem tanult, de jó helyen volt ott.
Eltelt egy kis idő, volt egy rendszerváltoztatás, na meg szépen megszűntek, nemcsak a bölcsik, ovik, de a gyárak, üzemek is. Anyu otthon maradt munkanélkülin, rokkant nyugdíjon, ki mit tudott intézni. Gyerek maradhatott vele, vagy némi rásegítéssel (money-money-money) befért egy túlzsúfolt ovis csoportba. Itt sem tanult semmit, de jó helye volt.
Megint csak teltek múltak az évek. Még kevesebb bölcsi, ovi van, mert állítólag nincs gyerek. Aztán egy szép napon anyu, aki persze valaha az állami gyár bölcsijében kezdte, aztán a kerületi tanács által fenntartott oviban folytatta felnőtt és egy szép fiúgyermeknek adott életet. Nem gondolkozott akkor azon, mi lesz majd a gyerekből, egyre csak az járt a fejében, hogy becsületes, dolgos fia legyen. Eljött a bölcsikeresés ideje is. Meglepetten tapasztalta, hogy nincs hely az önkormányzati bölcsiben, hiába lakik itt, hiába fizeti kommunális adóját, sajnos az ő gyereke már nem fér be, mert annyi, de annyi itt a hátrányos helyzetű, hogy ők már akár több csoportot is kitehetnek. De ekkor történt a csoda. Kiderült, hogy nem is messze van egy bölcsi, amelyet, mint a régi szép időkben egy állami finanszírozású intézmény tart fent, arra, hogy az ott dolgozók gyerekei jó és hasznos nevelésben részesüljenek. Nos, itt vannak még helyek, lehet jelentkezni, persze térítési díj fejében. Mivel a csoda nem jár egyedül, jött is a következő. A nagyapa történetesen ebben az állami finanszírozású intézményben dolgozik, így anyu kisfia szeretettel látott gyermek az említett intézmény bölcsijében. Persze térítést fizetni kell, de csak a felét annak, amit a – nos, hogy is mondjam – egyszerű gyereknek kell. Nem kevés, de a gyerek fejlődésért mindent jelszóval anyu havonta fizeti a szerződésben foglalt díjat, mint a katonatiszt.
Telnek a hónapok, minden szépen alakul, gyerek okos, nevelés szuper. Megfogan szegény ember második csemetéje. Annak rendje-módja szerint meg is születik, anyu már rutinos, megpróbálja betolni a kerületibe a gyereket, szinte rögtön a születése után. Azt mondják várólista, de persze ez nem baj, úgyis csak jövőre jönne. Ma már szinte remány sincs, hogy ide járjon. Titokban anyu reménykedik persze, hogy majd a világ legszebb királykisasszonya is nagyobb testvére után, ugyanabba az intézménybe fog járni, hiszen egyrészt azt már anyu ismeri, másrészt mégiscsak egyszerűbb, mint kétfelé vinni a kölköket. Felkészül hát a havidíjra, és várja izgatottan az időt, amikor mehet a lány tanulni, önállósodni.
Elérkezik az időpont. Fejlődik az egyéniség, folyik a beszoktatás. Megjön a szerződés a térítési díjról. Több, mint 50 %-kal magasabb, mint a másik gyerekre. Nem értés van folyamatban, miért is ez a különbség? Hosszú, kínos beszélgetés a vezetőnővel, aki hárít magyaráz, hogy emelés az volt, de annyira rendesek, hogy ezt nem érvényesítik azoknál akik már ide jártak. Köszönjük.
Ja nincs vége. Anyu kioktatásra kerül, hogy ez olyan intézmény, amelybe az államilag finanszírozott intézmény nagyon okos dolgozóinak gyerekei járnak, és nagy kegy az, hogy egyáltalán már olyat bevesznek, akinek a nagyszülője nagyon okos és dolgozik ennek az intézménynek. Azokról meg ne is beszéljünk, akik csak úgy idejönnek. Na ezekhez aztán mégis mit szólnak a nagyon okosak. Hogy az mégis milyen, hogy egy sima cégnél dolgozó valakinek a gyereke együtt jár azzal akinek az apukája nagyon okos. Szó esik fejkvótáról, megin ilyenekről, de az már annyira ködös, hogy Uri Geller, vagy a táltos is kevés lenne megfejtéséhez.
Anyu mondta, hogy azért ez messzire vezet. Mégiscsak arról van szó, hogy az az intézmény, amely ezt az intézményt fenntartja, az egy állami pénzből (adó, miegymás) finanszírozott intézmény, így bár közvetve, de anyu fizetéséből is jut ide, ugye. Válasz erre az, hogy azok a nagyon okos emberek, akik abban a bizonyos intézményben dolgoznak, olyan sokat tettek az országért, hogy az ország ennyit simán megtehetne értük, hogy fizet egy bölcsit a gyerekeiknek. Anyu ekkor magába süllyedt, úgy érezte, ő egy senki, és semmi keresnivalója ezen a materiális világon. Talán jobb lenne, ha minden ingó és ingatlan vagyonát, továbbá egy éves teljes fizetését az intézmény rendelkezésére bocsátaná, mert a nagyon okos emberek ezt megérdemlik, hisz annyi mindent tettek már.
Meghunyászkodva aláírja a szerződést, kitölti a papírokat, titokban hálát ad az égnek, hogy nem zavarták el azonnal a kölkeivel együtt, és szép csendben, a hátsó kijáraton távozik.
Aztán felteszi magának a következő kérdéseket: Vajon létezik az, hogy a szocializmus még él olyan intézményekben, ahol ilyen baromi okos emberek dolgoznak? Vajon mi az oka annak, hogy egy normális család hátrányt szenved a bölcsis elhelyezésben, mert apuka nem iszik, nem veri a gyerekeket, nem drogozik, és nem deviáns? Jaj, vajon miért van az, hogy valakik többnek gondolják magukat, és gyermekeiket, csak azért mert egy okosoknak kikiáltott intézményben dolgoznak? Vajon miért érzek kényszert a menekülésre? Pedig az nem lehet megoldás.
Mivel tegnap óta aktuálissá vált egy új kormány felállítása, nekem is van javaslatom.
Balogh Lacci – miniszterelnök
Horváth Gábor – pénzügyminiszter
Kószó Rodi – vállalkozásfejlesztési miniszter
Kerekes Bali – informatikai miniszter
Csolák Emőke – szociális és munkaügyi miniszter
Zsíros Ákos – sportminiszter
Varga Csaba – külügyminiszter
Klötzl Ferkó – oktatási miniszter
Laluska Judit – egészségügyi miniszter
Radvánszky Jozsó – közlekedés- vízügyi miniszter
Konecsni Krisz – igazságügyi miniszter
Zsíros Ottó – honvédelmi miniszter
Fazekas Netti – tárcanélküli miniszter
Török Szilva – tárcanélküli miniszter
Waldmann Zsuzsa – tárcanélküli miniszter
Raskó Enikő – Kormányszóvivő
Előrehozott választást most. Szavazzatok a fantára!
Ma mondhatni hirtelen felindulásból egy ikeás minimál vásárlás és ebéd után a családdal megtettünk egy szép kis autós túrát. A gyerekek ebéd után alszanak, tudtuk, hogy nem érünk úgy haza, hogy ne aludnának be a kocsiban, szóval adta magát, hogy kiránduljunk egyet.
Budaörsről, irány Visegrád. Körbe az M0-on, aztán a Duna mellett. Ez elég idő kényelmes tempóban, hogy kialudják magukat a lurkók, mi meg beszélgessünk közben. Visegrádon felmentünk a fellegvárba, de pont elkezdett esni az eső, szóval rövid panorámacsodálás, aztán megint a kocsi és irány Esztergom, majd onnan a 10-es út felé, vissza haza. Körbementük hát Budapestet, és legnagyobb meglepetésemre kicsit talán több is mint 200 km-es túra lett.
Nesze neked környezetvédelem. Azért jól esett…
Ma reggel nem is annyira hirtelen felindulásból, elmentem a fodrászhoz, hogy valami emberibb külsőt szerezzek magamnak. Reggel jó a fodrásznál, mert álmosan talán még jobban esik, hogy babrálják az ember haját, kicsit be lehet bóbiskolni is.
Nos, e a fodrászat amolyan koedukált, és rajtam kívül csak nők voltak. Hallgattam a beszélgetést, és teljesen ledöbbentem. Nem, nem a hüvelygombákról volt szó. A nők autókról beszélgettek. Honda, Mazda, Mitsubishi, náluk ez a menő. Az egyiknek Mazda 3-asa van, amivel nagyon elégedett, mert eléggé jó helykínálata van és szerinte elég jól húz. Jól választottak ezzel a motorral, mert a fogyasztás és erő arány is tökéletes. Jó a Jazz is, csak kicsit kicsi, mert nehezen fér bele a babakocsi. Annak, akinek nincs gyereke, az inkább oyat vegyen, mert szinte elpusztíthatatlan.
Aztán az egyik nő elkezdte sorolni a Jazz műszaki paramétereit, erre már teljesen ledöbbentem. A többiek láthatóan értették miről beszél, csacsogtak, mondhatni pletykáltak, csak éppen az autókról. Nohát.
Nem sikerült majd egy hétig netközelbe jutnom. A readerben most 743 olvasatlan post van. Nincs túl sok feliratkozásom, mégis ennyi olvasatlan lett. Nyilván lehetetlen átrágni magam rajta, egyszerűen Mark all read-re teszem. Így viszont egyfeszt az az érzésem, hogy lemaradok valamiről. Persze utólag mindig kiderül, hogy igaziból nem is.
Nos, ilyen még nem volt itt. Megmondom, hogy ki nyeri a vb-t a brazil nagydíj után.
Hamilton.
Semmi alapja nincs a kijelentésnek, persze jóval agyobb az esélye, mint mondjuk Vettelnek (mivel neki ugye nincs is), egyszerűen megérzés. Vagy bejön, vagy nem. De be fog jönni.
Sőt nagy előnnyel, még a futamot is nyerni fogja. Bárcsak a lottószámokat érezném így…
Egyre többször találkozom baráti beszélgetéseken azzal, hogy meghatározott időintervallumban kell a munkahelyen tartózkodni. Ezt persze munkaidőnek nevezik, mégis érdemes kicsit megvizsgálni a dolgot közelebbről.
Nagyon sokféle szakmát, munkát képviselő beszélgetőpartnerem panaszkodott arról, hogy semmi szabadsága nincs abban, hogyan osztja be a munkaidejét, bár névelegesen mindezt elvárják tőle. Ezek az emberek érzik, tudják, hogy munkájuk egy részét sokkal jobban, gyorsabban el tudnák végezni az irodán kívül. Sokszor egész egyszerűen azért, mert a nem szokványos környezet inspirálja őt, ötleteket ad, kevésbé fárasztja, mint az iroda sivársága. Ehelyett reggel 8-tól délután 5-ig bent ül, egy órás ebédszünettel, amely persze nem számít a munkaidőbe. Nem azért ül bent, mert végigdolgozza ezt a nyolc plusz egy órát, nem. Azért, mert a főnöke elvárja tőle. Azért mert figyeli, hogy beér-e időben, hogy nem megy-e el hamarabb három perccel.
Megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha nem fejezi be az elkezdett feladatot a munkaidő végére. Bennmarad még, folytatja, amíg el nem készül vele? Érdekesek voltak a válaszok, bár nem meglepőek. A legtöbb esetben azt a választ kaptam, hogy esze ágában sincs bennmaradni, hacsak nem akkor van határideje a feladattal. Majd holnap befejezi, és igaz ez akkor is, ha csak néhány percet, negyed- vagy fél órát kellene ráhúzni. Az ok egyszerű. Ha meghatározott, hogy mikor kell bent lennie, sőt ha pár percet késik, akkor már feddést kap, akkor bizony nincs azaz isten aki bent tarthatná, ha csörög a blokkolóóra. Esik ki a toll a kézből, zárul a laptop teteje és irány kifelé.
Vajon ez tényleg hatékony munkavégzés? Nem valószínű. Ha rabszolgaként bánunk a munkatársainkkal, nem várhatjuk el tőlük, hogy abban az időben, amikor nem rendelkezünk felettük rendelkezésünkre álljanak.
Hogyan kapcsolódik ez a blog témájához. Egyszerű. Azok a cégek, vállalatok, ahol hasonló elvek szerint zajlik a munkavégzés nem használnak semmiféle csoportmunka támogató rendszert, hiszen nincs valós teammunka, tudásmenedzsment nem létezik, és gyakorlatilag kézi irányítással mennek a napi folyamatok. Egyszerűen nincs szükségük rá. Jól begyakorolt folyamatok alapján megy a napi munka, nincs újdonság és nem igényel a napi rutintól eltérő kezelést. Sajnos ennek ellenkezőjéről általában nem is lehet őket meggyőzni.
Én kívánom mindenkinek, hogy olyan munkahelyen dolgozhasson, ahol legalább a munkaideje egy részében maga rendelkezik arról, hogyan osztja be az idejét feladatait.
Ez a bejegyzés e-learninggel, tudásmenedzsmenttel és projektmenedzsmenttel foglalkozó szakmai blogomon is megjelent.