És ezt természetesen meg is ünneplik. Ami miatt számunkra érdekes, hogy egy gyönyörű időszalagon ismerhetjük meg a cég 10 éves történetét.
Linkek: 10 éves Google időszalag
2008. szeptember. archívuma.
Alakult itthon néhány feleslegessé vált cucc, főleg mobiltelefon tartozékok. Vegyétek, vigyétek.
Egyre többször találkozom baráti beszélgetéseken azzal, hogy meghatározott időintervallumban kell a munkahelyen tartózkodni. Ezt persze munkaidőnek nevezik, mégis érdemes kicsit megvizsgálni a dolgot közelebbről.
Nagyon sokféle szakmát, munkát képviselő beszélgetőpartnerem panaszkodott arról, hogy semmi szabadsága nincs abban, hogyan osztja be a munkaidejét, bár névelegesen mindezt elvárják tőle. Ezek az emberek érzik, tudják, hogy munkájuk egy részét sokkal jobban, gyorsabban el tudnák végezni az irodán kívül. Sokszor egész egyszerűen azért, mert a nem szokványos környezet inspirálja őt, ötleteket ad, kevésbé fárasztja, mint az iroda sivársága. Ehelyett reggel 8-tól délután 5-ig bent ül, egy órás ebédszünettel, amely persze nem számít a munkaidőbe. Nem azért ül bent, mert végigdolgozza ezt a nyolc plusz egy órát, nem. Azért, mert a főnöke elvárja tőle. Azért mert figyeli, hogy beér-e időben, hogy nem megy-e el hamarabb három perccel.
Megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha nem fejezi be az elkezdett feladatot a munkaidő végére. Bennmarad még, folytatja, amíg el nem készül vele? Érdekesek voltak a válaszok, bár nem meglepőek. A legtöbb esetben azt a választ kaptam, hogy esze ágában sincs bennmaradni, hacsak nem akkor van határideje a feladattal. Majd holnap befejezi, és igaz ez akkor is, ha csak néhány percet, negyed- vagy fél órát kellene ráhúzni. Az ok egyszerű. Ha meghatározott, hogy mikor kell bent lennie, sőt ha pár percet késik, akkor már feddést kap, akkor bizony nincs azaz isten aki bent tarthatná, ha csörög a blokkolóóra. Esik ki a toll a kézből, zárul a laptop teteje és irány kifelé.
Vajon ez tényleg hatékony munkavégzés? Nem valószínű. Ha rabszolgaként bánunk a munkatársainkkal, nem várhatjuk el tőlük, hogy abban az időben, amikor nem rendelkezünk felettük rendelkezésünkre álljanak.
Hogyan kapcsolódik ez a blog témájához. Egyszerű. Azok a cégek, vállalatok, ahol hasonló elvek szerint zajlik a munkavégzés nem használnak semmiféle csoportmunka támogató rendszert, hiszen nincs valós teammunka, tudásmenedzsment nem létezik, és gyakorlatilag kézi irányítással mennek a napi folyamatok. Egyszerűen nincs szükségük rá. Jól begyakorolt folyamatok alapján megy a napi munka, nincs újdonság és nem igényel a napi rutintól eltérő kezelést. Sajnos ennek ellenkezőjéről általában nem is lehet őket meggyőzni.
Én kívánom mindenkinek, hogy olyan munkahelyen dolgozhasson, ahol legalább a munkaideje egy részében maga rendelkezik arról, hogyan osztja be az idejét feladatait.
Ez a bejegyzés e-learninggel, tudásmenedzsmenttel és projektmenedzsmenttel foglalkozó szakmai blogomon is megjelent.