Végre eljöttek erre felénk is. Nem tudok jobb kifejezést arra, amit tegnap a The Fugees koncertjén átélhetett néhány ezer ember: ISTENKIRÁLY

A világ legnagyobb exhibicionistája Wyclef Jean, a legszebbhangú énekesnő Lauryn Hill és a visszafogott Pras adott koncertet, kiegészülve élő hangszeres kísérettel és egy lemezlovásszal.
Nincs szó rá, amikor háromezer ember hallgatja áhítattal a Killing me softly-t, majd iszonyatos hangorkánnal együtt “énekli” a refrént. Killing meee sooftly….
Az egész a Jump around-dal kezdődött, és egy helyi 10-12 főből álló breakcsapat bemutatójával végződött. Közte megállt az idő. A Ready or Not volt az egyik csúcspont, de annyi volt, hogy nem emlékszem rá.
Néhány szóban: Wyclef a közönség között őrületbe kerget néhány lányt, majd eldobálja felsőruházatát, később talál valakinél egy mankót, azt az égbe emelve ordítja, a kötelező Stop the war! jelmondatot.
Lauryn mikrofonfejjel, bundában a színpadon iszonyat MC-zésbe kezd, aztán egyik pillanatról a másikra megcsillantja azt a kegyetlenül lassan ölő méregként ható hangját.
Pras pedig szürke eminenciásként megbujik a háttérben, de amikor előjön, robban a csarnok. A Ghetto Superstar is elhangzik persze, mindent visz.
Aztán újra Wyclef, immár gitárral, amit a háta mögött penget, nyelvvel penget, furcsán penget, csak penget…
Igazi karácsonyi ajándék volt, aki kihagyta úgy kell neki, nekem még sok ilyent, és ehhez hasonlót.
Merry Xmas.