Reméljük kicsit Ti is élveztétek az utazást, bár tudjuk, hogy ez nem az igazi. Reméljük, hogy egy két információval segítettünk azoknak akik Lengyelországba szeretnének menni, és nem tudják még merre induljanak.
Sziasztok:
Rasi+Ferkó
2005. július. archívuma.
Ezzel befejeztük kéthetes Lengyelországi túránkat. Néhány “technikai info” maradt ki, röviden itt olvashatók:
Közlekedés: Nem kell autópályamatricát vásárolni, ahol fizetni kell, ott fizetőkapuk vannak. Utunk során egy ilyen autópályaszakasszal találkoztunk, Krakkó és Katowicze között. A pálya ára összesen 11 PLN. Egyébként is kevés autópálya van.
A Lengyelek szeretik az eltereléseket, aki ide utazik biztosan találkozik velük. Figyelni kell a sárga táblákat, OBJAZD felirattal.
Az egyes számjegyű főutak olyan szélesek, hogy leállósávjuk is van. Ezt használd ki, ha autózol, engedd el a szembejövő, éppen előző kamiont. Egészségesebb. Amúgy egész nyugodtan ki lehet előzni az ilyen úton, le fog húzódni mind a szembejövő, mind az előzött. Ha nem, hát így jártál.
Utunk 3200 km volt. Ezt összeségében 60 km/h átlagsebességgel tettük meg, az autó 8 l/100 km átlagfogyasztást produkált.
Szállás: Csak azokat a szálláshelyeket írom le, amiket mindenképpen ajánlani tudok az ideutazónak.
Krakkó: Hotel Abel, Józefa 30 street, 31-056 Kraków
www.hotelabel.pl
Főszezonban 230 PLN/éjszaka, reggelivel.
Gdansk: Viktória apartman, ul. Boguckiego 84, 80-690 Gdańsk – Świbno, Wyspa Sobieszewska
www.viktoria.sobieszewo.pl
Főszezonban 170 PLN/éjszaka, reggeli nincs
Wroclaw: Hotel Bugatti, Hotel Bugatti, ul. Kosmonautów 328, 54-041, Wroclaw
www.hotelbugatti.pl
Főszezonban 220 PLN/éjszaka, reggelivel.
Ingyen ADSL a szobában és nagyon jó az étterme.
Ételek: Nagyon nagy különlegesség nincs, kelet-európai konyha várja az ide utazót. Van persze egy-két tradícionális kaja, mint a zurek, a pierogi, barszs, ami a orosz borscs (céklaleves) és még egy két dolog. Ezeket mindenki megtalálja maga is.
Széles skálán mozognak az éttermek is, mindenütt találsz “tejivókat”, amik igazából olcsó bárok, kifőzdék, itt minden van és nagyon olcsón, a következő lépcső a kisebb éttermek, majd drágáért a nagy, puccos éttermekben is ehetsz. Nem biztos, hogy jobb, mint a bár.
A sörük finom, van Okocim, Zywiecz, Tyskie, mindhárom nagyon jó, mindenütt kapható.
Nagyon aggódtunk, hogy az eltervezett túránkat az idő tönkreteszi-e, de nem! Képzeljétek el, hogy annnyira mázlink volt, hogy végig sütött a nap és túrázós időnk lett. Úgy tervezük, hogy felvonóval megyünk fel a csúcsra (mi kis elkényelmesedett polgárok). Be is áltunk a sorba, majd ki is álltunk, mert egyetlenegy ment fel és egyetlen egy jött le. ??gy úgy döntöttünk, hogy lehet, hogy gyalog hamarabb felérünk, mint felvonóval, így elindultunk. Képzeljétek, ahhoz, hogy bemehessünk a nemzeti parkba, egy jelentéktelen összeget, de fizetni kellett. Ezek a lengyelek tényleg mindenért pénzt kérnek (hozzáteszem, biztosan mi is). Nagyon jól döntöttünk, hogy megmásztuk a csúcsot! Nagyon élveztük és a végén még büszkék is voltunk magunkra. 2012 méteren voltunk és ettem a csúcson egy csokit. Kiépített út vezet a csúcsra, már-már azt hittem, hogy lépcsőzöm. Olyan volt, mintha zarándok úton mentünk volna, nagyon sok turista gyalogolt és lihegett az úton. Lefelé kabinossal jöttünk.
Holnap már indulunk vissza haza. Egyik szemem sír, másik nevet. De azt hiszem ezt az érzést mindannyian ismeritek. Hogy visszajönnék-e Lengyelországba? Majd a gyerekeinkkel, hogy megmutassam nekik a történelmi emlékeket és a természetet.
Rasi
Igazából az utolsó kettő, de a csütörtök gyakorlatilag utazással telt, így arról nem igazán van mit írni. A mai napon aztán kitettünk magunkért. Zakopane a kiindulóállomás, irány a Magas-Tátra. Persze gyalog, merthogy túrázunk. Nagyon szép hely, ahol a természet az úr, merthogy nemzeti parkról van szó. Még biciklivel is csak egyes túristautakon szabad menni. A túristautakról letérni gyakorlatilag tilos, nincs sis szíve az embernek megzavarni a természet ilyen tökéletes harmóniáját. Hosszú túrát tettünk, felmentünk 2000 méter fölé. Itt még foltokban a hó is megmaradt. Szavakkal nem lehet leírni azt a szépséget, ami fent fogadja a túristát. Beszéljenek inkább a képek.
A mai nap nem sikerült nagyon tartalmasra és élményekben gazdagnak sem mondanám. Egész nap utaztunk, körülbelül ötre értünk Zakopaneba, így már csak arra volt időnk, hogy körülnézzünk egy picit. Erre egy óránk volt, mert úgy el kezdett esni az eső, hogy haza kellett jönni. Az út egyébként azért tartott ennyi ideig, mert a lengyelek egyfolytában útfelújítanak és folyamatosan elterelik az utazót. No és ezen felül el is tévedtünk egyszer (hozzáteszem, utunk során először, ami több, mint 2500 kilóméter kocsikázás után szerintem bravúr). A szállásunk nem egy csúcs, de mostmár nem nagyon érdekel bennünket. A mai nap címe: apa kocsit hajt…
Holnap túrázunk, ha az idő is engedi. hallelúja
Rasi
Nagyon jól sikerült a mai napunk is. Ma nem ültünk kocsiba, így tömegközlekedtünk. Délelőtt Wroclaw városnézésével kezdtük. Továbbra is naggyon tetszik. Egy kis időt eltöltöttünk az ebédlő helyünk keresésével, mert egy konkrét éttermet szerettünk volna megtalálni, amit a Lonly Planet írt, de már úgylátszik nem létezik. Délután elmentünk a Japán kertbe. Nagyon szép, sőt gyönyörű. Ha egyszer sok pénzünk lesz, majd és jó nagy házunk, akkor biztosan a ilyen keretet szeretnénk. A Japán kerten kívül egy park van tóval. Nagyon hangulatos, gondozott. Hazafele háromnegyed órát villamosoztunk, viszont abszolút profik voltunk, mert átszállás nélkül megoldottuk. Ma lejártuk a lábunkat, de megérte. Eddig szerencsénk volt és nem esett az eső. Viszont én attól félek, hogy közeledünk Magyarországhoz egyre nagyobb az esélye annak, hogy rosszra fordul az idő. Remélem az utsó két napot is megússzuk eső nélkül. Nagy szükségünk lenne a további szerencsénkre, mert a Magas-Tátrába szeretnénk menni túrázni. Ma az álmodozás jegyében telt, már konkrét elképzeléseink vannak az óriási (appartmann)házunk kertjéről, fürdőszobájáról és egyéb részleteiről.
Rasi
Mai napunk teljes egészében a városé. Délelőtt bejártuk a belvárost, keresztül-kasul. Voltunk persze megint a Rynek-en (főtér) és a környező utcákban. A belvárosban a parkolás autóval szinte lehetetlen, és fizetni is kell persze. Javaslom helyette a jól kiépített villamos vonal használatát. Hihetetlen sok villamos van itt, és nagyon hosszú utat tesz meg egy-egy járat.
Délután elmentünk az állatkert melletti parkba, mert olvastuk, hogy itt található egy japán kert. Elsőre csak a parkot láttuk, ami olyan szépen gondozott volt, hogy azt hittük, ez a japán kert. Aztán találtunk egy táblát, ami megmutatta a helyes utat, így eljutottunk az igaziba is. Lenyűgöző, csodálatos, hihetetlen és persze gyönyörű is egyben. Az ember bemegy és eláll a lélegzete. Megnyugszik, nem akar kimenni, inkább ücsörögne, ballagna a szebbnél szebb növények között, amelyek meghatározott rendbe vannak ültetve, mindez hihetetlen környezetben. Ha itt jársz, ezt mindenképpen látnod kell. (3zl a belépő)
Holnap Zakopane, és a magas Tátra. Reméljük az időjárás engedi, hogy felmenjünk a Kasprowi csúcsra.
Ma majdnem az egész napunk utazással telt. Ferkó vezetett én meg általában aludtam. Szerintem engem kiskoromba csak bedobtak egy autóba aztán mentek velem egy kört és már aludtam is. A lengyel autósok nagyon erőszakosak, még a pestieknél is durvábban jönnek rád. Megérkeztünk Wroclawba, este öt körül, úgy, hogy reggel kilenckor indultunk. Igen hosszú út volt, viszont a szállás kitűnő. Estére bementünk a belvárosba, mely szintén nagyon szimpatikus. Bár még csak a főtéren voltunk, de meg kell hagyni ez a város legalább annnyira tetszik, mint Gdansk (amely város a tengerpartjával egy picit elhúzott Wroclawtól). Holnapra séta van betervezve. Ma szinte csak úton voltunk.
Rasi
Reggel 1/2 9-től délután 5-i egyfeszt autóban űlni… A mai nap után inkább akinek két anyja van. Szóval egész nap utaztunk, beautóztuk fél Lengyelországot, hogy eljussunk Gdanskból körutazásunk következő két napos megállójára, Wroczlawba.
Megérkezés után elfoglaltuk a szállást, ami kicsit kívül esik a városközponttól, de talán éppen ez az egyik előnye is. Csendes, nyugodt, pihentető, és nem utolsó sorban van internet a szobában. Vacsoráztunk a város főterén, ami hihetetlen szép és mozgalmas. egdöbbentő épületek, és mindegyik aljában étterem, bár, kocsma. Itt aztán van élet!
Holnap kicsit jobban körülnézünk, várostnézünk, ajándékokat vásárolunk. Akkor már fényképezünk is, mert az ma elmaradt.
FERKÓ
Igaza van mindenkinek, aki úgy tartja, hogy egy hét nem elég ahhoz, hogy teljesen kikapcsolódj. A teljes pihenést a második héten érheted el. Ez rám is jellemző. Ma kezdtem el igazán pihenni. Napunk a tengernél kezdődött, csakúgy, mint tegnap, de ma én is bemerészkedtem a jéghegyek közé a tengerbe. Délután megnéztük mégegyszer a belvárost (kaptam nagyon finom sütit:) és ellátogattunk Sopotba, a mólóra. Vicces volt, hogy fizetni kellett azért, hogy felmenj és végigsétálj ezen a bizonyos hosszú mólón.
Rájöttem, hogy az egyik legkedvesebb elfoglaltságom külföldön -nyílván azért is mert nő vagyok- a bevásárlás élelmiszerboltban. Nagyon készségesek az eladók én meg élvezem, ahogy a sonkát kérem oroszul… Az appartman tulaj megkért bennünket, hogy írjunk a vendégkönyvébe, mi jöttünk legmesszebbről (volt egy indiai bejegyzés is, de az nem ér, mert lengyelül is alá volt írva). Összességében eddig az a tapasztalatom, hogy nagyon barátságosak és segítőkészek a lengyel emberek. Mára nincs egyetlen szavam sem, üres a fejem… szerencsére.
Rasi