Ez a bejegyzés nem közvetlenül a blogba történt meg, hanem a Posterous
nevű szolgáltatásba. Innen került át ide is automatikusan.
'Nincs kategorizálva' kategória archívuma.
Naponta olvasok úgy másfél tucat blogot. Ezek nagy részét Google Readerben, soknak már nem is emlékszem a layoutjára. Elkezdtem egy két blogon gondolkodni.
plastik média – plastik.hu – Sasvári Angelday József napi frissítésű blogja. Ez az egyik, amit nem kötöttem be a readerbe, nem is igazán tudom miért. Nem nézem naponta, de hetente egyszer biztosan kattintok, és akkor végigolvasom az új bejegyzéseket. Nagyon szeretem a stílust amit képvisel. Nem egy esetben a poszt hatására tettem meg valamit, legutóbb például bejelentkeztem egy melanóma kontrollra. Tervezgettem már, de miután elolvastam a posztját, rögtön hívtam is őket. Becsülöm, hogy mindig van témája.
webisztán – webisztan.blog.hu – Nekem ez mindig indexes blog lesz, pedig valószínűleg sosem volt az. Egyszerűen nem tudom elvonatkoztatni az indextől. Általában így vagyok a blog.hu-s blogokkal egyébként. Annyira megjelenik az index.hu az egész szolgáltatásban, hogy szerintem az már sok. A webisztánt readerből olvasom, így naponta, akár többször is. Nem szoktam minden posztot elolvasni, újabban már kicsit sok, és biztosan kezd változni az érdeklődési köröm, de egyre kevesebb érdekes dolgot nyújt nekem.
doransky – doransky.hu – Readerből megy Dobó Mátyás blogja is, így itt is napi rendszerességű olvasó vagyok. Általában szeretem a posztokat. Mostanában kicsit sokat ír az iPhone és Mac-es dolgokról, ezek engem nem érdekelnek, így veszített némileg előkelő helyéből a kedvenc listán. Egyszer-egyszer úgy érzem, hogy téma hiányban olyan poszt születik, amelyhez nincs meg a megfelelő informáltsága, vagy tudása. Azt hiszem jobb lenne, ha ezek a posztok nem születnének meg, csak azért, hogy legyen tartalom. Ja az is vicces, hogy itt szokott elbicajozni a ház előtt minden nap, az összehajtható bringáján.
kispad – kispad.hu – A kispad kihagyhatatlan. Szintén Readerből jön. Az egyik szerző most éppen Franciaországban él és hihetetlen érdekes képeket és posztokat tol. Nagyon élvezem. Jó még nagyon a nyelvészettel foglalkozó részleg is, a gasztro szekciót viszont annyira nemkedvelem.
kobak.org – kobak.org – Kobak blogja azért jó, azért szeretem, mert kicsit olyan mint én, csak sokkal jobban írja le a dolgait. Sokat tanultam a wordpressről a bejegyzéseiből, és tényleg volt néhány dolog, ami segített ebben-abban. A hasonló érdeklődési kör sok új linket is ad nekem, amelyet szintén a blogjából tol.
karlsruhe – karlsruhe.hu – Egy bicajos mérnökember, tanár, tanuló, stb. blogja. Énblog, amit amúgy kevéssé szeretek, de ez más. Nem is tudom miért olvasom, csak tetszik. Nem Readerből, bár amilyen ritkán frissít mostanában ha kéthetente nézek rá, akkor sem kell sok idő a friss információk feldolgozásához.
A fenti blogokon kívül olvasok még egy csomó angol nyelvű, főleg tech-el és szakmával foglalkozó blogokat, valamint egy rakat magyar szakmai blogot, amelyekről egy más helyen megemlékezek még.
Ha érdekesnek találjátok az engem érdeklő témákat, nyugodtan kattintsatok a fent említett blogokra kedves bharrátaimm, nem fogtok csalódni.
Linkek: plastik média, webisztán, doransky, kispad, kobak.org, karlsruhe
Kissé félrevezető a cím. Nem, nem kapok semmit a UPS-től, de várok egy új bankkártyát már 5 napja az OTP-től. Nem akar megjönni. Így csak az összehasonlítás kedvéért…
A UPS 24 óra alatt kiszállít szinte bármit a világ bármely részére. Legyen az élő homár vagy egy kakukkos óra (Hogyan csinálják – Discovery chanel).
Az OTP-től átkértem az újonnan elkészült bankkártyámat a számlavezető szegedi fiókból, a lakóhelyhez legközelebbi budapesti fiókba. Ez történt hétfőn reggel. Gépen rögzítették az eseményt, majd kérte az ügyintéző, hogy érdeklődjek pénteken. Tudvalevő, hogy a régi kártya a hónap végével lejár, így hétfőtől már azzal sem pénzt felvenni nem lehet, sem fizetni.
Ma bementem a fiókba, bankkártya sehol, de még csak azt sem tudják megmondani, hogy mikor lesz…
Mi tart vajon 5 napba? Milyen utat tesz meg a kártya ennyi idő alatt? Az OTP belső postája milyen kézbesítési időkkel dolgozik?
A dologhoz hozzátartozik, hogy az OTP a mai napig nem értesített arról, hogy kész az új kártyám. Ezt vajon mikor szándékoznak megtenni?
A Budai Polgár április 30-i számában megjelent egy cikk, mely azt taglalta, hogy a II. ker-i önkormányzat miylen pontokban utasítja el a fonódó villamoshálózat projektet. Természetesen, mint azt már megszokhattuk a kerületi önkormányzat lapjától erősen fényezősre sikeredett a cikk.
Vettem a fáradságot és végignéztem a kifogásokat, illetve rajzoltam is egy térképet, amelyen a kifogásolt véltoztatásokat jelöltem is.
Fonódó nagyobb térképen való megjelenítése
Mivel a Budai Polgár online kiadásában nem találtam meg a cikket, így a legfontosabb táblázatot szkenneltem.
És akkor a megjegyzéseim:
A megszűnő kétszáz parkolóhely tényleg soknak tűnik, és valóban úgy lenne ildomos, hogy Vizivárosban alakítsanak ki újakat. Azonban én nem tartom ördögtől valónak, hogy a pár száz méterrel arréb lévő rózsadombi szerpentinen álljanak meg az autók. Nincs itt azért akkora távolság, hogy ne lehessen lesétálni.
A megszűnő forgalmi sávval, az Árpád fejedelem útján nehéz mit kezdeni, főleg, hogy nem tudom pontosan mettől szűnne meg. Itt ugye egy szakaszon fut egy buszsáv is. Ha ide telepítenék a villamospályát, akkor arra a buszokat is nyugodtan rá lehetne engedni, sőt még a taxit is, stb. Ennek megfelelően nem lenne szükség egyetlen sáv megszüntetésére sem. Amúgy itt nehezen tudom elképzelni, hogy szűkül az út. Így is nagy a forgalom. Figyelembe kell venni, hogy terveznek egy lehajtót is rakpartra, ami nyilván visz el autókat az Árpád fejedelem útról.
Az Üstökös utca egyirányúsításával nem értem mi a baja a kerületnek. A térképen is látszik, hogy az a kerülő, amit tenniük kell az autósoknak egyáltalán nem egterhelő, főleg autóban ülve. Ellentétben azzal, amit a lap állít, és az önkormányzat kifogásol.
Egyetértek azzal, hogy az új rakparti lejáró jobb helyen lenne a Szépvölgyi útnál. Egyzserűbb kialakítani, bár itt a HÉV biztosan megnehezíti a helyzetet. Az Üstökös u-i lejáró nagyon közeli lenne a Margit-hídnál lévő lejáróhoz. Nem is értem ez az ötlet hogyan merülhetett fel.
A Komjádi u.-Kavics u. között egyirányúsítanák a Frankel Leót. Ez olyan pici szakasz, hogy durva. Valószínűleg forgalomtechnikai okai vannak, és gondolom, hogy az az indoklás, ami a táblázatban van helytálló. Nagyon sok tolató autó fog itt megjelenni:)
Összeségében nem értem az izmozást. Én nem látok olyan nagy borzalmakat ebben a tervben, persze én nem vagyok szakember.
Egyszer régen, nagyon régen voltak az állami gyárak, üzemek. Többsége fenntartott bölcsit, ovit, volt olyan, amelyik iskolát is. Nem is volt hiány ezekben az időkben. Minden gyerek mehetett anyuci gyárának bölcsijébe, szépen vigyáztak is rá. Sok mindent persze nem tanult, de jó helyen volt ott.
Eltelt egy kis idő, volt egy rendszerváltoztatás, na meg szépen megszűntek, nemcsak a bölcsik, ovik, de a gyárak, üzemek is. Anyu otthon maradt munkanélkülin, rokkant nyugdíjon, ki mit tudott intézni. Gyerek maradhatott vele, vagy némi rásegítéssel (money-money-money) befért egy túlzsúfolt ovis csoportba. Itt sem tanult semmit, de jó helye volt.
Megint csak teltek múltak az évek. Még kevesebb bölcsi, ovi van, mert állítólag nincs gyerek. Aztán egy szép napon anyu, aki persze valaha az állami gyár bölcsijében kezdte, aztán a kerületi tanács által fenntartott oviban folytatta felnőtt és egy szép fiúgyermeknek adott életet. Nem gondolkozott akkor azon, mi lesz majd a gyerekből, egyre csak az járt a fejében, hogy becsületes, dolgos fia legyen. Eljött a bölcsikeresés ideje is. Meglepetten tapasztalta, hogy nincs hely az önkormányzati bölcsiben, hiába lakik itt, hiába fizeti kommunális adóját, sajnos az ő gyereke már nem fér be, mert annyi, de annyi itt a hátrányos helyzetű, hogy ők már akár több csoportot is kitehetnek. De ekkor történt a csoda. Kiderült, hogy nem is messze van egy bölcsi, amelyet, mint a régi szép időkben egy állami finanszírozású intézmény tart fent, arra, hogy az ott dolgozók gyerekei jó és hasznos nevelésben részesüljenek. Nos, itt vannak még helyek, lehet jelentkezni, persze térítési díj fejében. Mivel a csoda nem jár egyedül, jött is a következő. A nagyapa történetesen ebben az állami finanszírozású intézményben dolgozik, így anyu kisfia szeretettel látott gyermek az említett intézmény bölcsijében. Persze térítést fizetni kell, de csak a felét annak, amit a – nos, hogy is mondjam – egyszerű gyereknek kell. Nem kevés, de a gyerek fejlődésért mindent jelszóval anyu havonta fizeti a szerződésben foglalt díjat, mint a katonatiszt.
Telnek a hónapok, minden szépen alakul, gyerek okos, nevelés szuper. Megfogan szegény ember második csemetéje. Annak rendje-módja szerint meg is születik, anyu már rutinos, megpróbálja betolni a kerületibe a gyereket, szinte rögtön a születése után. Azt mondják várólista, de persze ez nem baj, úgyis csak jövőre jönne. Ma már szinte remány sincs, hogy ide járjon. Titokban anyu reménykedik persze, hogy majd a világ legszebb királykisasszonya is nagyobb testvére után, ugyanabba az intézménybe fog járni, hiszen egyrészt azt már anyu ismeri, másrészt mégiscsak egyszerűbb, mint kétfelé vinni a kölköket. Felkészül hát a havidíjra, és várja izgatottan az időt, amikor mehet a lány tanulni, önállósodni.
Elérkezik az időpont. Fejlődik az egyéniség, folyik a beszoktatás. Megjön a szerződés a térítési díjról. Több, mint 50 %-kal magasabb, mint a másik gyerekre. Nem értés van folyamatban, miért is ez a különbség? Hosszú, kínos beszélgetés a vezetőnővel, aki hárít magyaráz, hogy emelés az volt, de annyira rendesek, hogy ezt nem érvényesítik azoknál akik már ide jártak. Köszönjük.
Ja nincs vége. Anyu kioktatásra kerül, hogy ez olyan intézmény, amelybe az államilag finanszírozott intézmény nagyon okos dolgozóinak gyerekei járnak, és nagy kegy az, hogy egyáltalán már olyat bevesznek, akinek a nagyszülője nagyon okos és dolgozik ennek az intézménynek. Azokról meg ne is beszéljünk, akik csak úgy idejönnek. Na ezekhez aztán mégis mit szólnak a nagyon okosak. Hogy az mégis milyen, hogy egy sima cégnél dolgozó valakinek a gyereke együtt jár azzal akinek az apukája nagyon okos. Szó esik fejkvótáról, megin ilyenekről, de az már annyira ködös, hogy Uri Geller, vagy a táltos is kevés lenne megfejtéséhez.
Anyu mondta, hogy azért ez messzire vezet. Mégiscsak arról van szó, hogy az az intézmény, amely ezt az intézményt fenntartja, az egy állami pénzből (adó, miegymás) finanszírozott intézmény, így bár közvetve, de anyu fizetéséből is jut ide, ugye. Válasz erre az, hogy azok a nagyon okos emberek, akik abban a bizonyos intézményben dolgoznak, olyan sokat tettek az országért, hogy az ország ennyit simán megtehetne értük, hogy fizet egy bölcsit a gyerekeiknek. Anyu ekkor magába süllyedt, úgy érezte, ő egy senki, és semmi keresnivalója ezen a materiális világon. Talán jobb lenne, ha minden ingó és ingatlan vagyonát, továbbá egy éves teljes fizetését az intézmény rendelkezésére bocsátaná, mert a nagyon okos emberek ezt megérdemlik, hisz annyi mindent tettek már.
Meghunyászkodva aláírja a szerződést, kitölti a papírokat, titokban hálát ad az égnek, hogy nem zavarták el azonnal a kölkeivel együtt, és szép csendben, a hátsó kijáraton távozik.
Aztán felteszi magának a következő kérdéseket: Vajon létezik az, hogy a szocializmus még él olyan intézményekben, ahol ilyen baromi okos emberek dolgoznak? Vajon mi az oka annak, hogy egy normális család hátrányt szenved a bölcsis elhelyezésben, mert apuka nem iszik, nem veri a gyerekeket, nem drogozik, és nem deviáns? Jaj, vajon miért van az, hogy valakik többnek gondolják magukat, és gyermekeiket, csak azért mert egy okosoknak kikiáltott intézményben dolgoznak? Vajon miért érzek kényszert a menekülésre? Pedig az nem lehet megoldás.
Egyik kedvenc figurám, aki hihetetlen dolgokat kreál, és meg is oszt másokkal, Johnny Chung Lee. Neki köszönhetjük a WiimoteWhiteborad projektet, amely arra jó, hogy interaktív táblát készítsünk egy wii távirányító felhasználásával. Ezt már meg is csináltam, tényleg működik.
Most egy másik projekt, egy automata projektor kalibrálási dolog miatt mentem az oldalára és ezt láttam:
A pirossal szedett update felirat aggaszt igazán. Meg ami alatta van. Nyilván ilyen faszi kell minden nagy cégnek, miért is ne kellene a Microsoftnak, de félek ezzel vége a tuti projekteknek. Majd találkozunk velük valami szuper és kurva drága MS cuccban.
Itt pedig egy izgalmas kis videó arról, hogy egy projektor simán kalibrálja magá, egy kis segítséggel…
Linkek: Johnny oldala
Mivel tegnap óta aktuálissá vált egy új kormány felállítása, nekem is van javaslatom.
Balogh Lacci – miniszterelnök
Horváth Gábor – pénzügyminiszter
Kószó Rodi – vállalkozásfejlesztési miniszter
Kerekes Bali – informatikai miniszter
Csolák Emőke – szociális és munkaügyi miniszter
Zsíros Ákos – sportminiszter
Varga Csaba – külügyminiszter
Klötzl Ferkó – oktatási miniszter
Laluska Judit – egészségügyi miniszter
Radvánszky Jozsó – közlekedés- vízügyi miniszter
Konecsni Krisz – igazságügyi miniszter
Zsíros Ottó – honvédelmi miniszter
Fazekas Netti – tárcanélküli miniszter
Török Szilva – tárcanélküli miniszter
Waldmann Zsuzsa – tárcanélküli miniszter
Raskó Enikő – Kormányszóvivő
Előrehozott választást most. Szavazzatok a fantára!
Immár másodjára kerül megrendezésre a Startup konferencia, március 17-én az Aranytíz Művelődési Központban.
A konfról annyit érdemes tudni, hogy közösségi szervezésű, alapvetően ingyenes. Technológusoknak és üzletembereknek szól. Próbálja a két tábort közelebb hozni egymással.
No, de ne én beszéljek, itt a post amiben minden benne van. Felhívom a figyelmet a jobb fölső sarokban található JELENTKEZEM gombra, amely megnyomásával rögtön fel is iratkozhatsz. A tavalyi tapasztalataiból kiindulva muszáj.
Linkek: Startup – üzleti underground konferencia, avagy “API kezdődik”!